http://www.piacesprofit.hu/tarsadalom/miert_menekulnek_kulfoldre_a_magyar_fiatalok.html
http://www.piacesprofit.hu/tarsadalom/hogyan_tartsuk_az_orszagban_a_fiatalokat.html
2011. szeptember 6., kedd
2011. július 5., kedd
FONTOS INFÒ!!!! Ausztriában dolgozóknak!!!!!!
Igaz, már korábban is hatályos volt ez a jogszabály...............
Viszont mostanában, nagyon sok idöt, figyelmet forditanak rá a hatóságok, hogy be is tartassák a munkavállalókkal ezen szabályt! Illetve nem riadnak vissza "osztrák módra" a szankciók alkalmazásától sem!
A lényeg:
Az ausztriában tartózkodó munkavállalóknak csak azon része használhatja a magyar rendszámú autóját, akinek az osztrák lakcimpapirján a bejelentés módjánál a "neben" ( mellék ill tartózkodásihely) szerepel!!!
Akiknek a fent emlitett rublikában "haupt" ( azaz fölakcim) szerepel, nem használhatják a magyar rendszámú személyigépkocsijukat.( Illetve a "haupt" lakcim létrejöttétöl számitva maximum csak 3 hónapig!!!!!)
A rendörség szisztemetikusan "keresi" a magyar ill más nemzetiségü munkavállalókat, hogy ezen szabályt betartassa.
Aki nem szeretne a fent leírt kellemetlen szituáció föszereplöje lenni, annak javaslom, hogy mindenképpen rendezze a lakcime és az autója szabályoknak megfelelö bejelentését.
Tudom, nem egyszerü...........mert vannak élethelyzetek amikor igenis nagyon fontos lenne, hogy Ausztriában fölakcime legyen a munkavállalónak.
Mindenkinek a saját, kinti életformájára levetitve kell meghoznia a döntését!
Akinek segitségre lenne szüksége, az elérhetöségeim bármelyikén állok rendelkezésére.
Tapasztalataitokat, véleményeiteket, kérdéseiteket osszátok meg velünk.
Nagyon köszönjük!!!!
2011. június 12., vasárnap
III. Sikertörténet, Külföldön (de otthonról) is sikeresen
Mai föszereplönk Krisztina, aki férjével és 3 gyermekével költözött Ausztriába, a jövedelmezöbb álláslehetöség reményében indult útnak.
Kezdetleges lelkesedését, gyorsan letörte a felismerés, hogy "bizony külföldön sincs kolbászból a kerités"!
Ugyanis, szinte az elsö héten szembesült azon nehézségeivel, amelyekkel nem számolt akkor, amikor még csak otthonról tervezgette az "új életét".
Az elsö napokban kiderült, hogy a kisvárosban nincs bölcsöde, az óvodában is csak egy igen korai beiratkozás esetén tudta volna elhelyezni gyerköcét és iskola is csak a délelötti oktatás idejére van. ( Illetve, egy délutáni felügyeletet megoldó intézménynek igen magas dijat kellene fizetniük).
Hosszas gyötrödés után maradt a már megszokott helyzet, miszerint apuka dolgozik, anyuka pedig otthon marad a gyerköcökkel! Krisztina sokáig harcbanállt önmagával, mert nemigen tetszett neki ez a megoldás, még akkor sem, ha imádja gyerköceit. Hiszen lássuk csak be, nem lehet mindennap mosni , takaritani......S persze gyerköceink sarkában sem topoghatunk állandóan, némi "szabadteret" nekik is illik hagynunk! Ilyen aprócska emberkéknek még az alvásigényük is igen sok, s amig ök alszanak, addig anya valami igen hasznos dolgot is tehet, pl. pénztkereshet.
Krisztina igen sokáig gondolkodott, keresgélt, hogy mit is kellene csináljon.........
Annyi támpontja volt csak, hogy mindenképpen találnia kell valamit, amit otthon a gyermekei mellett is el tud végezni!
Hosszú és göröngyös út vezetett eddig a pontig, amelyet elért Krisztina.
Sok-sok otthonvégezhetö munkát kipróbált......kisebb nagyobb sikerrel. Vállalt tollösszeszerelést, boritékolást, bérvasalást.........de sajnos egyik sem hozta meg a várt eredmény, idöt viszont nagyon sokat elvett a családtól.
Krisztina szinte végsö elkeseredésében ......Belevágott, egy értékesitési munkába, amelyet internetröl gördülékenyen tudott végezni, szinte ki sem kellett tegye a lábát otthonról.
Elmesélte, hogy nagyon tetszett neki a termék amivel dolgozott- / a termék nevét itt és most nem irnám le, mert ez nem a reklám helye..../- ezért minden azzal kapcsolatos dolgot megtanult. Ezen kivül pedig sok minden mást is elsajátitott, ami elörevitte a vállalkozását.
Azt feltétlenül meg kell emlitenem, hogy amikor Krisztina a jelenlegi vállalkozását kezdte, igen kételkedö és bizalmatlan volt. Ezért egy olyan lehetöséget mert csak bevállalni, ami elindításához igen csekély össszegre volt szüksége. Mindösszesen 50-60 euro volt az az összeg, amelyet "kockáztatni" mert. / Mivel csak a párja dolgozott, igy többet nem is tudtak volna ráterhelni a családiköltségvetésre./
De, olyan kitartóan és szorgalmason dolgozott, hogy emlékei szerint maximum 3 hét alatt meg is térült neki a befektetett pénze. S ez olyan eröt adott neki, hogy azóta nem ismer semmilyen akadályt sem! Sikereivel együtt beköszöntött hozzá igen sok minden ami számára eddig ismeretlen volt, mint pl. megsokszorozódott a türelme, az erönléte. Pl a vállalkozása elkezdéséig nap, mint nap fáradt volt, szinte a házimunkának sem ért a végére sosem. A türelmét igen gyakran elvesztette.
S most, hogy ennyire sikeres lett a munkában, sikeres lett az élete minden területén is.
Büszkén meséli, hogy a legcsodálatosabb dolog otthonról dolgozni, s ezt sosem hitte volna! Minden napot a gyermekeivel tölthet, magának osztja az idejét, s mégis sikeres, igen tisztességes összeget keres. S persze, örül neki, hogy együtt van a családja Ausztriában, de azt is elmondja, hogy ezt a vállalkozását bárhol tudná müködteteni, s szerinte bárki tudja müködtetni, akinek van egy számitógépe, internetes csatlakozási lehetösége, s aki szeret dolgozni, pénzt keresni! Krisztinának egyszer, egy igen neves online oktató azt mondta, hogy amit Ö csinál azt röviden igy lehetne megfogalmazni: "Apa dolgozik, anya pénztkeres"!
Fenti kis történetet tanulságnak szántam arra vonatkozóan, hogy meg lehet találni a lehetöségeket, ha nagyon keressük, bárhol legyünk is.....
Ha van véleményed, esetleg ezirányú tapasztalatod, azt nagyon megköszönjük, ha megosztod velünk.
Kezdetleges lelkesedését, gyorsan letörte a felismerés, hogy "bizony külföldön sincs kolbászból a kerités"!
Ugyanis, szinte az elsö héten szembesült azon nehézségeivel, amelyekkel nem számolt akkor, amikor még csak otthonról tervezgette az "új életét".
Az elsö napokban kiderült, hogy a kisvárosban nincs bölcsöde, az óvodában is csak egy igen korai beiratkozás esetén tudta volna elhelyezni gyerköcét és iskola is csak a délelötti oktatás idejére van. ( Illetve, egy délutáni felügyeletet megoldó intézménynek igen magas dijat kellene fizetniük).
Hosszas gyötrödés után maradt a már megszokott helyzet, miszerint apuka dolgozik, anyuka pedig otthon marad a gyerköcökkel! Krisztina sokáig harcbanállt önmagával, mert nemigen tetszett neki ez a megoldás, még akkor sem, ha imádja gyerköceit. Hiszen lássuk csak be, nem lehet mindennap mosni , takaritani......S persze gyerköceink sarkában sem topoghatunk állandóan, némi "szabadteret" nekik is illik hagynunk! Ilyen aprócska emberkéknek még az alvásigényük is igen sok, s amig ök alszanak, addig anya valami igen hasznos dolgot is tehet, pl. pénztkereshet.
Krisztina igen sokáig gondolkodott, keresgélt, hogy mit is kellene csináljon.........
Annyi támpontja volt csak, hogy mindenképpen találnia kell valamit, amit otthon a gyermekei mellett is el tud végezni!
Hosszú és göröngyös út vezetett eddig a pontig, amelyet elért Krisztina.
Sok-sok otthonvégezhetö munkát kipróbált......kisebb nagyobb sikerrel. Vállalt tollösszeszerelést, boritékolást, bérvasalást.........de sajnos egyik sem hozta meg a várt eredmény, idöt viszont nagyon sokat elvett a családtól.
Krisztina szinte végsö elkeseredésében ......Belevágott, egy értékesitési munkába, amelyet internetröl gördülékenyen tudott végezni, szinte ki sem kellett tegye a lábát otthonról.
Elmesélte, hogy nagyon tetszett neki a termék amivel dolgozott- / a termék nevét itt és most nem irnám le, mert ez nem a reklám helye..../- ezért minden azzal kapcsolatos dolgot megtanult. Ezen kivül pedig sok minden mást is elsajátitott, ami elörevitte a vállalkozását.
Azt feltétlenül meg kell emlitenem, hogy amikor Krisztina a jelenlegi vállalkozását kezdte, igen kételkedö és bizalmatlan volt. Ezért egy olyan lehetöséget mert csak bevállalni, ami elindításához igen csekély össszegre volt szüksége. Mindösszesen 50-60 euro volt az az összeg, amelyet "kockáztatni" mert. / Mivel csak a párja dolgozott, igy többet nem is tudtak volna ráterhelni a családiköltségvetésre./
De, olyan kitartóan és szorgalmason dolgozott, hogy emlékei szerint maximum 3 hét alatt meg is térült neki a befektetett pénze. S ez olyan eröt adott neki, hogy azóta nem ismer semmilyen akadályt sem! Sikereivel együtt beköszöntött hozzá igen sok minden ami számára eddig ismeretlen volt, mint pl. megsokszorozódott a türelme, az erönléte. Pl a vállalkozása elkezdéséig nap, mint nap fáradt volt, szinte a házimunkának sem ért a végére sosem. A türelmét igen gyakran elvesztette.
S most, hogy ennyire sikeres lett a munkában, sikeres lett az élete minden területén is.
Büszkén meséli, hogy a legcsodálatosabb dolog otthonról dolgozni, s ezt sosem hitte volna! Minden napot a gyermekeivel tölthet, magának osztja az idejét, s mégis sikeres, igen tisztességes összeget keres. S persze, örül neki, hogy együtt van a családja Ausztriában, de azt is elmondja, hogy ezt a vállalkozását bárhol tudná müködteteni, s szerinte bárki tudja müködtetni, akinek van egy számitógépe, internetes csatlakozási lehetösége, s aki szeret dolgozni, pénzt keresni! Krisztinának egyszer, egy igen neves online oktató azt mondta, hogy amit Ö csinál azt röviden igy lehetne megfogalmazni: "Apa dolgozik, anya pénztkeres"!
Fenti kis történetet tanulságnak szántam arra vonatkozóan, hogy meg lehet találni a lehetöségeket, ha nagyon keressük, bárhol legyünk is.....
Ha van véleményed, esetleg ezirányú tapasztalatod, azt nagyon megköszönjük, ha megosztod velünk.
2011. június 5., vasárnap
III. Sikertörténet," 60 felett sikeresen!!!!"
Számomra az egyik legelgondolkodtatóbb történettel kezdem a sikersorozatot.
Remélhetöleg, többeket felbátorit a 66 éves föszereplöm............
Ugye milyen hihetetelen????? Hatvan felett sikeresen???? Pedig nem lehetetlen!!!!
Csak kell egy nagy adag változtatni akarás, elhatározás, tanulni vágyás és kitartás.
Föszereplönk Magdi, aki Magyarország keleti részén él és többévtizedes munka után, leszázalékolták. Az elsö években, a betegségeivel volt elfoglalva, s annak gondolata, hogy a sok-sok munkáért cserébe járó rokkantnyugdij semmire sem elég,-szinte felemésztette. Ez az állapot több, mint 10 évig tartott.
Magdi elhatározta magát! Nem engedheti meg magának, hogy szinte ki sem mozdul a házból csak ha az orvoshoz megy.Tudta, változtatnia kell!!!!!!
Elkezdett hirdetéseket olvasni, hogy majd csak kap valami ötletet a változtatásra.
Mivel egész életében alkalmazottként dolgozott, igy meglehetösen félt attól, hogy önállóan tevékenykedjen, hogy saját kezébe vegye a sorsát. S a bizalmatlansága is igen sokáig hátráltatta a döntése meghozatalában.
Igen, önállóan tevékenykedni nehezebb, mint alkalmazottnak lenni. De, mindenki választhat, hogy a biztos kevesebbért cserébe bevállal e egy kockázatos, de szabadabb és több jövedelmet. Már, ha van valakinek választása? Mert, ugye sok esetben nincs!!!!! Vannak Gyes-en lévö anyukák, vagy a rokkantnyugíjasok, olyan helyeken élök, ahol nincs munkalehetöség.....s szinte a végtelenségik folytatnám a felsorolást!
S persze azokról sem feledkezzünk meg, akik szeretik a munkájukat, csak épp olyan alacsony jövedelmük származik belöle, hogy nem tudnak megélni, s ilyenkor kénytelenek valami pluszjövedelem után nézni.
S azokról sem feledkezhetünk meg, akiknek csak valami segélyszerü jövedelmük van, de bátortalanságból, kényelemböl, vagy ki tudja miért még sem kezdenek magukkal semmit sem.
Pedig ma már nagyon széles palettáról válogathatunk, hogy a családikassza tartalmát bövitsük.
"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem
fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni
semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás,
vagy egy nagy semmi."
(Helen Keller)
De, nézzük csak tovább Magdi történetét!
Talált valamit, amihez nem is kellett számottevö összeggel rendelkeznie.
Kb 6 évvel ezelött kozmetikai termékeket és ékszereket forgalmazó cégnél kötelezte el magát, s az ö termékeiket értékesitette katalógusból.
Àtgondolta, hogy kik lehetnek a vevöi, hogyan éri el öket, s milyen formában reklámozza magát. Hónapról- hónapra egyre több lett a forgalma s ezáltal egyre magasabb jövedelemhez jutott.
Munkája során a meglévö ismeröseivel szorosabbá vált a kapcsolata, s lehetösége nyílt új kapcsolatok építésére is.
Az új kapcsolatok pedig új lehetöségeket hoztak. Ma már 3 cégnél dolgozik, természetesen önállóan.
S történt a minap, hogy olyan lehetöség birtokába jutottt, hogy számitógép ill. számitógépes ismeret is kellettt volna hozzá. Magdi gondolt egy nagyot, s beszerzett egy számítógépet és szorgalmas önképzésbe kezdett.
Az elmúlt félévben nem sajnálta az idöt és az energiát a tanulásra. Ma már önállóan dolgozik a gépén, s ha mégis elakad????? Semmi gond!!!Segitséget kér!!!!!
A sikereiben osztoznak vele családtagjai, unokái kimondhatatlanul büszkék a mamára. Mert ugye, nem hétköznapi, hogy a nagyival chat-elünk, skype-n beszélünk, s nagyi a neten dolgozik??????
Magdi Kedvenc idézete:
"Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok
boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik
azokat." (George Bernard Shaw)
Nagyon sok fiatal gyártja a kifogásokat, hogy miért is nem tud dolgozni? No, de miért is??????
Persze, nem értékesithet mindenki katalógusból, nem is ezt akarom érzékeltetni! Pusztán csak azt, hogy igenis van kiút!!!! Mindenki képes megtalálni azt a lehetöséget, amivel szimpatizál, s még jövedelemhez is juthat.
Aki keres, talál!!!!
" Nincsenek "jó" és "rossz" helyzetek: valamennyi helyzet egyszerüen alkalom a tanulásra. Tölünk függ, hogy milyenné tesszük az egyes helyzeteket."
Senki sem állitja, hogy fenti lehetöséggel milliomossá lehetünk! Szó nincs róla!!!! De lehet annyi kiegészítö jövedelmünk, hogy számláink kifizetése ne okozzon gondot, hogy megengedhessünk magunknak 1-2 kisebb kiruccanást, és a stressz ne emésszen fel bennünket egy kilátástalannaktünö helyzetben.
S ha már ennyit nyerünk, mert kézbevettük a sorsunkat, akkor azt hiszem nem lehet okunk panaszra és élhetünk "gondtalan" boldog életet.
Ez is egy új helyzet, egy változás, idönként nehézségekkel, kihivásokkal, sok-sok tanulással. De, ha föszereplönk Magdi, aki jelenleg 66 éves, meg tudta csinálni........Akkor, kit és miért is akadályoz meg a saját boldogulása??????
Olykor képesek vagyunk helytelenül személni a dolgokat,
" Ne fordulj el a lehetséges jövöktöl, mielött meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belölük!"
Ha van véleményed, esetleg hasonló történeted ird meg nekünk!
Remélhetöleg, többeket felbátorit a 66 éves föszereplöm............
Ugye milyen hihetetelen????? Hatvan felett sikeresen???? Pedig nem lehetetlen!!!!
Csak kell egy nagy adag változtatni akarás, elhatározás, tanulni vágyás és kitartás.
Föszereplönk Magdi, aki Magyarország keleti részén él és többévtizedes munka után, leszázalékolták. Az elsö években, a betegségeivel volt elfoglalva, s annak gondolata, hogy a sok-sok munkáért cserébe járó rokkantnyugdij semmire sem elég,-szinte felemésztette. Ez az állapot több, mint 10 évig tartott.
Magdi elhatározta magát! Nem engedheti meg magának, hogy szinte ki sem mozdul a házból csak ha az orvoshoz megy.Tudta, változtatnia kell!!!!!!
Elkezdett hirdetéseket olvasni, hogy majd csak kap valami ötletet a változtatásra.
Mivel egész életében alkalmazottként dolgozott, igy meglehetösen félt attól, hogy önállóan tevékenykedjen, hogy saját kezébe vegye a sorsát. S a bizalmatlansága is igen sokáig hátráltatta a döntése meghozatalában.
Igen, önállóan tevékenykedni nehezebb, mint alkalmazottnak lenni. De, mindenki választhat, hogy a biztos kevesebbért cserébe bevállal e egy kockázatos, de szabadabb és több jövedelmet. Már, ha van valakinek választása? Mert, ugye sok esetben nincs!!!!! Vannak Gyes-en lévö anyukák, vagy a rokkantnyugíjasok, olyan helyeken élök, ahol nincs munkalehetöség.....s szinte a végtelenségik folytatnám a felsorolást!
S persze azokról sem feledkezzünk meg, akik szeretik a munkájukat, csak épp olyan alacsony jövedelmük származik belöle, hogy nem tudnak megélni, s ilyenkor kénytelenek valami pluszjövedelem után nézni.
S azokról sem feledkezhetünk meg, akiknek csak valami segélyszerü jövedelmük van, de bátortalanságból, kényelemböl, vagy ki tudja miért még sem kezdenek magukkal semmit sem.
Pedig ma már nagyon széles palettáról válogathatunk, hogy a családikassza tartalmát bövitsük.
"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem
fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni
semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás,
vagy egy nagy semmi."
(Helen Keller)
De, nézzük csak tovább Magdi történetét!
Talált valamit, amihez nem is kellett számottevö összeggel rendelkeznie.
Kb 6 évvel ezelött kozmetikai termékeket és ékszereket forgalmazó cégnél kötelezte el magát, s az ö termékeiket értékesitette katalógusból.
Àtgondolta, hogy kik lehetnek a vevöi, hogyan éri el öket, s milyen formában reklámozza magát. Hónapról- hónapra egyre több lett a forgalma s ezáltal egyre magasabb jövedelemhez jutott.
Munkája során a meglévö ismeröseivel szorosabbá vált a kapcsolata, s lehetösége nyílt új kapcsolatok építésére is.
Az új kapcsolatok pedig új lehetöségeket hoztak. Ma már 3 cégnél dolgozik, természetesen önállóan.
S történt a minap, hogy olyan lehetöség birtokába jutottt, hogy számitógép ill. számitógépes ismeret is kellettt volna hozzá. Magdi gondolt egy nagyot, s beszerzett egy számítógépet és szorgalmas önképzésbe kezdett.
Az elmúlt félévben nem sajnálta az idöt és az energiát a tanulásra. Ma már önállóan dolgozik a gépén, s ha mégis elakad????? Semmi gond!!!Segitséget kér!!!!!
A sikereiben osztoznak vele családtagjai, unokái kimondhatatlanul büszkék a mamára. Mert ugye, nem hétköznapi, hogy a nagyival chat-elünk, skype-n beszélünk, s nagyi a neten dolgozik??????
Magdi Kedvenc idézete:
"Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok
boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik
azokat." (George Bernard Shaw)
Nagyon sok fiatal gyártja a kifogásokat, hogy miért is nem tud dolgozni? No, de miért is??????
Persze, nem értékesithet mindenki katalógusból, nem is ezt akarom érzékeltetni! Pusztán csak azt, hogy igenis van kiút!!!! Mindenki képes megtalálni azt a lehetöséget, amivel szimpatizál, s még jövedelemhez is juthat.
Aki keres, talál!!!!
" Nincsenek "jó" és "rossz" helyzetek: valamennyi helyzet egyszerüen alkalom a tanulásra. Tölünk függ, hogy milyenné tesszük az egyes helyzeteket."
Senki sem állitja, hogy fenti lehetöséggel milliomossá lehetünk! Szó nincs róla!!!! De lehet annyi kiegészítö jövedelmünk, hogy számláink kifizetése ne okozzon gondot, hogy megengedhessünk magunknak 1-2 kisebb kiruccanást, és a stressz ne emésszen fel bennünket egy kilátástalannaktünö helyzetben.
S ha már ennyit nyerünk, mert kézbevettük a sorsunkat, akkor azt hiszem nem lehet okunk panaszra és élhetünk "gondtalan" boldog életet.
Ez is egy új helyzet, egy változás, idönként nehézségekkel, kihivásokkal, sok-sok tanulással. De, ha föszereplönk Magdi, aki jelenleg 66 éves, meg tudta csinálni........Akkor, kit és miért is akadályoz meg a saját boldogulása??????
Olykor képesek vagyunk helytelenül személni a dolgokat,
" Ne fordulj el a lehetséges jövöktöl, mielött meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belölük!"
Ha van véleményed, esetleg hasonló történeted ird meg nekünk!
2011. május 28., szombat
III. Sikertörténet- " Pénzt keresni gyerekágy és fakanál mellöl" ( külföldön és otthon egyaránt)
Mai irásommal egy sorozatot inditok útjára. Olyan anyukákat szeretnék bemutatni Nektek, akik a Gyes ideje alatt (vagy után is) megvalósitották álmaikat, s ezáltal tisztességes jövedelemre tesznek szert.
Ma már igazából mindegy, hogy a világ melyik részén vagyunk. Abban az esetben legalábbis biztosan mindegy, ha valaki önállóan akar dolgozni.
Természetesen az állitás nem igaz azon esetekben, amikor valaki fixbérért akar dolgozni....( Még akkor is, ha az kevesebb...) Akkor természetesen nagyobb esélye van munkát találni egy olyan országban, ahol van munkalehetöség, a minimálbér nem aprópénz, s ahol nem zárulnak be elötte az ajtók amikor kiderül, hogy 1,2,3...gyermeke van.
Mert ugye mindannyian ismerjük ezt a helyzetet, amikor a munkáltató azzal indít, hogy hány gyermeke van a jelentkezönek???? S amikor kiderül..........akkor kinos mellébeszélések közepette finoman lepattintják a kedves anyukákat.
Nagy külömbség ez egy nyugati munkavállaláshoz képest! Ugyanis, nem szokás a családi állapotról nyaggatni a jelentkezöt, senkit nem érdekel, hogy hány gyermeke van, s egyedül vagy párral közösen nevelik e? Mindenki egyenlö esélyekkel indul, mindaddig amig elvégzi a feladatát.Söt! Családcentrikusságukból adódóan lehetöséget adnak arra, hogy a szülö részt tudjon venni óvódai, iskolai rendezvényeken.
Persze, külföldön sem biztos, hogy fixállást tudnak vállalni a nök! Hogy miért is????
Mert, ha valaki külföldön van, akkor nincs ott a segitö nagyszülö.....kisebb településeken a tömegközlekedés szinte nulla.......s bölcsöde sincsen.......az óviba is igen korán be kell iratkozni, ahhoz hogy legyen helye a gyerköcünknek........talán a nyelvet sem tudjuk, s akkor hiába van x diploma meg képzés a zsebünkben.....
Vagyis, sok esetben külföldön is csak az egyik szülö ( általában az apa) tud elhelyezkedni. Amig kicsik a gyerköcök, addig ez a gyakoribb. Bár, ha kitartóak és még szerencsések is vagyunk.....lehet váltott müszakban dolgozni......
De mi van ilyenkor a nökkel az anyukákkal??????
Valameddig jól elvannak otthon, nevelgetik az aprónépet, takaritanak, föznek, mosnak....... Na, de éveken keresztül????? S mi lesz amikor felnönek a gyermekek?
Több helyen felmerült már ez a kérdés, s mondhatni robbanásszerü vita szokott kikerekedni a téma boncolgatása során.
Hiszen vannak nök, akik szeretnék teljesértéküen élni az életüket, hozzátenni a családi kasszához a sajátrészüket, megvalósitani magukat, sikereket elérni.....
S vannak nök, akik szépen csendben elfogadják ezt a helyzetet ( apuka dolgozik, anyuka gyereket nevel, ), s beosztják ami van.
Persze ( a rossz nyelvek szerint ) olyanok is akadnak, akiknek az otthonlét egy igen kényelmes megoldás, eléldegének "apuka hátán"! ( Tisztelet a kivételnek!)
De mi lesz velük, ha pl. apukát éri valami? Mi lesz velük, ha felnönek a gyermekek s kirepülnek a családifészekböl? Mi lesz akkor, ha mondjuk 15-20-25 év házasság után elválnak? Miböl fog élni, huszonezer szociálissegélyböl?
( Azt is meg kell említenem, hogy egyes nyugati országokban, max. 5 évet várnak a hatóságok arra, hogy anyuka munkábaálljon. Az 5. év végéhez közeledve, felkeresik anyukát, s közlik vele, hogy pl. van még 2 hónapja, hogy munkátvállaljon, vagy el kell hagyja az országot.)
„A jövedelemre szert tevőknek nem szokása a kifogások keresése, a kifogásokat keresők viszont, nem szoktak jövedelemre szert tenni.” (Dale Calvert)
Annak, hogy teretengedjünk álmainknak, tehetségünknek, nincsenek korhatárai. Mindegy hány éves valaki! Sohasem késö! Csak hinnie kell magában, s el kell határoznia magát!
Ismét azt érezheti a kedves olvasó, hogy mókuskerékbe került. De ez nem igaz!
Egy javaslat! Végy elö egy papirt s ird le az álmaidat, hogy mit szeretnél elérni az életben? S ezt ne összegszerüen fogalmazd meg, hanem pontosan! Pl 3 éven belül fel akarod újitani a házat, 2 év múlva Amerikában akarsz nyaralni.
Ezután pedig ird le azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz, amiben jó vagy, s amit talán sosem végezhettél, mert azt gondoltad, hogy nem élnél meg belöle, vagy lebeszéltek róla ismeröseid.
Ugyanis ebben a sorozatban minden anya, nö igy kezdte az "önmaga foglalkoztatását."
S mielött elveszitenéd a lelkesedésed, elárulom, hogy egykeresetü családokról fogok írni, tehát csak párezer forinttal tudtak indulni. ( Olyan nö is van a repertoárban aki nulla összeggel épitett fel, egy igen jövedelmezö vállalkozást.)
De kinötték magukat, felépitkeztek a semmiböl, kimondhatatlanul boldogok, s ha bármikor úgy hozná az élet, hogy egyedül maradnának, akkor is anyagi problémáktól mentesen tudnák nevelni gyermekeit.
Ha, Te is szeretnéd megismerni a fent említett hölgyeket, akik esetenként elkeseredésükben vágtak bele egy önálló tevékenységbe, akkor gyere el legközelebb is az oldalra.
Ird meg nekünk a véleményed!
Ma már igazából mindegy, hogy a világ melyik részén vagyunk. Abban az esetben legalábbis biztosan mindegy, ha valaki önállóan akar dolgozni.
Természetesen az állitás nem igaz azon esetekben, amikor valaki fixbérért akar dolgozni....( Még akkor is, ha az kevesebb...) Akkor természetesen nagyobb esélye van munkát találni egy olyan országban, ahol van munkalehetöség, a minimálbér nem aprópénz, s ahol nem zárulnak be elötte az ajtók amikor kiderül, hogy 1,2,3...gyermeke van.
Mert ugye mindannyian ismerjük ezt a helyzetet, amikor a munkáltató azzal indít, hogy hány gyermeke van a jelentkezönek???? S amikor kiderül..........akkor kinos mellébeszélések közepette finoman lepattintják a kedves anyukákat.
Nagy külömbség ez egy nyugati munkavállaláshoz képest! Ugyanis, nem szokás a családi állapotról nyaggatni a jelentkezöt, senkit nem érdekel, hogy hány gyermeke van, s egyedül vagy párral közösen nevelik e? Mindenki egyenlö esélyekkel indul, mindaddig amig elvégzi a feladatát.Söt! Családcentrikusságukból adódóan lehetöséget adnak arra, hogy a szülö részt tudjon venni óvódai, iskolai rendezvényeken.
Persze, külföldön sem biztos, hogy fixállást tudnak vállalni a nök! Hogy miért is????
Mert, ha valaki külföldön van, akkor nincs ott a segitö nagyszülö.....kisebb településeken a tömegközlekedés szinte nulla.......s bölcsöde sincsen.......az óviba is igen korán be kell iratkozni, ahhoz hogy legyen helye a gyerköcünknek........talán a nyelvet sem tudjuk, s akkor hiába van x diploma meg képzés a zsebünkben.....
Vagyis, sok esetben külföldön is csak az egyik szülö ( általában az apa) tud elhelyezkedni. Amig kicsik a gyerköcök, addig ez a gyakoribb. Bár, ha kitartóak és még szerencsések is vagyunk.....lehet váltott müszakban dolgozni......
De mi van ilyenkor a nökkel az anyukákkal??????
Valameddig jól elvannak otthon, nevelgetik az aprónépet, takaritanak, föznek, mosnak....... Na, de éveken keresztül????? S mi lesz amikor felnönek a gyermekek?
Több helyen felmerült már ez a kérdés, s mondhatni robbanásszerü vita szokott kikerekedni a téma boncolgatása során.
Hiszen vannak nök, akik szeretnék teljesértéküen élni az életüket, hozzátenni a családi kasszához a sajátrészüket, megvalósitani magukat, sikereket elérni.....
S vannak nök, akik szépen csendben elfogadják ezt a helyzetet ( apuka dolgozik, anyuka gyereket nevel, ), s beosztják ami van.
Persze ( a rossz nyelvek szerint ) olyanok is akadnak, akiknek az otthonlét egy igen kényelmes megoldás, eléldegének "apuka hátán"! ( Tisztelet a kivételnek!)
De mi lesz velük, ha pl. apukát éri valami? Mi lesz velük, ha felnönek a gyermekek s kirepülnek a családifészekböl? Mi lesz akkor, ha mondjuk 15-20-25 év házasság után elválnak? Miböl fog élni, huszonezer szociálissegélyböl?
( Azt is meg kell említenem, hogy egyes nyugati országokban, max. 5 évet várnak a hatóságok arra, hogy anyuka munkábaálljon. Az 5. év végéhez közeledve, felkeresik anyukát, s közlik vele, hogy pl. van még 2 hónapja, hogy munkátvállaljon, vagy el kell hagyja az országot.)
„A jövedelemre szert tevőknek nem szokása a kifogások keresése, a kifogásokat keresők viszont, nem szoktak jövedelemre szert tenni.” (Dale Calvert)
Annak, hogy teretengedjünk álmainknak, tehetségünknek, nincsenek korhatárai. Mindegy hány éves valaki! Sohasem késö! Csak hinnie kell magában, s el kell határoznia magát!
Ismét azt érezheti a kedves olvasó, hogy mókuskerékbe került. De ez nem igaz!
Egy javaslat! Végy elö egy papirt s ird le az álmaidat, hogy mit szeretnél elérni az életben? S ezt ne összegszerüen fogalmazd meg, hanem pontosan! Pl 3 éven belül fel akarod újitani a házat, 2 év múlva Amerikában akarsz nyaralni.
Ezután pedig ird le azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz, amiben jó vagy, s amit talán sosem végezhettél, mert azt gondoltad, hogy nem élnél meg belöle, vagy lebeszéltek róla ismeröseid.
Ugyanis ebben a sorozatban minden anya, nö igy kezdte az "önmaga foglalkoztatását."
S mielött elveszitenéd a lelkesedésed, elárulom, hogy egykeresetü családokról fogok írni, tehát csak párezer forinttal tudtak indulni. ( Olyan nö is van a repertoárban aki nulla összeggel épitett fel, egy igen jövedelmezö vállalkozást.)
De kinötték magukat, felépitkeztek a semmiböl, kimondhatatlanul boldogok, s ha bármikor úgy hozná az élet, hogy egyedül maradnának, akkor is anyagi problémáktól mentesen tudnák nevelni gyermekeit.
Ha, Te is szeretnéd megismerni a fent említett hölgyeket, akik esetenként elkeseredésükben vágtak bele egy önálló tevékenységbe, akkor gyere el legközelebb is az oldalra.
Ird meg nekünk a véleményed!
2011. május 26., csütörtök
III.Sikertörténet-"Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani."
Sziasztok!
Ma, amikor a kedvenc közösségi oldalamon voltam, szintén megnéztem a "Napi Csernus Imre" gondolatát.
Minden alkalommal megnyitom......mert nagyon bejön nekem az egyenes beszéde.
A mai "arconcsapása" / ami ugyan nem nekem szólt..../ a következö:
"Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik."
Ajánlom minden kedves blogolvasónak, különösen azoknak, akik igen bizonytalanok az elöttük álló lépések megtételében, hogy gondolkodjanak el picit a fenti 2 mondaton!
Merjenek változtatni, merjenek belevágni valamibe, ami ugyan nagyon új, s olykor félemetes......De mindenképpen elöre viszi öket és a családjukat.
Ne érjétek be azzal, hogy "megéltek", hanem igenis ÈLNI akarjatok!
S az oldal föcímével ellentétben nem arra buzditom a kedves olvasót, hogy vegye nyakába a világot, s induljon el egy másik országba! NEM!!!!!
Hiszen mindenkiben van egy olyan plussz, ami nincs a másik emberben! Csak merni kell "elövenni" ezt a többletképességet, s mindjárt "szebben fog sütni a nap"!
Üzenem azon kedves olvasóimnak, akikkel mára Skype beszélgetést egyeztettünk le, hogy valami megmagyarázhatatlan ok miatt nem müködik a skype-m.
Kérlek benneteket, vagy a Facebook chat részén tudunk beszélni, vagy MSN-re vegyetek fel / MSN címem az e.mail cimem is egyben!
Köszönöm a megértést!
.
Ma, amikor a kedvenc közösségi oldalamon voltam, szintén megnéztem a "Napi Csernus Imre" gondolatát.
Minden alkalommal megnyitom......mert nagyon bejön nekem az egyenes beszéde.
A mai "arconcsapása" / ami ugyan nem nekem szólt..../ a következö:
"Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik."
Ajánlom minden kedves blogolvasónak, különösen azoknak, akik igen bizonytalanok az elöttük álló lépések megtételében, hogy gondolkodjanak el picit a fenti 2 mondaton!
Merjenek változtatni, merjenek belevágni valamibe, ami ugyan nagyon új, s olykor félemetes......De mindenképpen elöre viszi öket és a családjukat.
Ne érjétek be azzal, hogy "megéltek", hanem igenis ÈLNI akarjatok!
S az oldal föcímével ellentétben nem arra buzditom a kedves olvasót, hogy vegye nyakába a világot, s induljon el egy másik országba! NEM!!!!!
Hiszen mindenkiben van egy olyan plussz, ami nincs a másik emberben! Csak merni kell "elövenni" ezt a többletképességet, s mindjárt "szebben fog sütni a nap"!
Üzenem azon kedves olvasóimnak, akikkel mára Skype beszélgetést egyeztettünk le, hogy valami megmagyarázhatatlan ok miatt nem müködik a skype-m.
Kérlek benneteket, vagy a Facebook chat részén tudunk beszélni, vagy MSN-re vegyetek fel / MSN címem az e.mail cimem is egyben!
Köszönöm a megértést!
2011. május 22., vasárnap
III. Sikertörténet, "BÀTRAKÈ A SZERENCSE" 2. rész
Gondoltam megirom Nektek, hogy megérkeztek "Höseink" családostól új otthonukba!
A szülök tele izgalommal, reménnyel, de mosolyogba üdvözöltek. A gyerekek odabújnak szüleikhez.....Hiszen itt minden idegen nekik.
A gyerekek gyorsan feltalálták magukat a számukra ismeretlen játékok között. A szülök, annyira meg voltak hatódva, hogy a könnyeikkel küszködtek. Elképzelni sem mertek ilyen fogadtatást, mint amiben részük volt.
A feleség "lányos zavarában" azt mondta: " hát itt nem lesz nehéz beilleszkednünk, azt hiszem!"
Magukra hagytam a családot, hogy kicsit ismerkedhessenek az új lakással, ki tudják pakolni személyes dolgaikat. S kipihenhessék magukat itt, új otthonukban, egy idegen országban, elsö munkanapjuk elött.
Ahogyan néztem öket, ismét egy Csernus Imre gondolat jutott eszembe:
"Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!"
S ez a fiatalpár igy él....Pár napja ismerem csak öket, de azt azért látja az ember, ha meg van az a bizonyos harmónia. S igen, náluk jelen van. Náluk nem "èn vagyok" hanem "MI vagyunk" .
Sok sikert kivánok új életükhöz!
Párhét múlva meg fogom majd irni nektek, hogy miként boldogulnak "höseink"!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)