Mint, azt tegnap is igértem..........
Folytassuk " Ha kettészakad a család" c. elözö bejegyzésem, lelki nehézségeivel és néhány következményével.
Igen nehéz téma ez!
A tartalom az ismeröseim - / általuk engedélyezett/- történetei lesznek. Vagyis valósak, nem feltételezések, nem elméletek.
Àltalában, úgy indulnak el emberek külföldre dolgozni, hogy max 1-2 év és vége!
Addig összeszedem magam, kitisztázom a lakás vagy az autó hitelt, s utána vége! Ki kell ábránditsam, akik hasonló elképzelléssel tervezgetnek. Ez nem lesz igy!!!!! Hiszen, spórolás ide, vagy oda......megszokunk egyfajta életszinvonalat, amit nem kivánunk majd feladni 1-2 vagy akár 3 év múltán sem. Vagyis, az esetek legnagyobb százalékában a férfi, ha egyszer külföldre megy dolgozni, akkor valószinü, hogy amig egészségi állapota birja a helyzet adta életformát, addig ott is marad . S akkor, a feleség és gyerköcök élik mindennapjaikat apuka nélkül. Akár mindaddig amig talán már felnönek a gyermekek is és ki is repülnek a családifészekböl.
Természetesen mindannyian másképpen vagyunk "összerakva". Egyikünk, "nagyon jól" viseli igy is az életet, megbeszélte magával, hogy ez igy van, ezt kell elfogadni a család megélhetése érdekében. Ennek ellenére nekik is vannak nehéz napjaik, óráik, perceik.
Talán, szerencsesebb helyzetben vannak azon családok, ahol apukának úgy sikerült elhelyezkednie, hogy minden hétvégére haza tud menni a szeretteihez. Ebben az esetben, ha kellö figyelmet tudnak forditani arra, hogy minöségi hétvégéket töltsön együtt a család, akkor ez még nem is boritja fel túlzottan a lelkiegyensúlyukat.
Persze, sokan állitják, hogy ebben a formában sem lehet, és nem is szabad leélni egy egész életet.
/ Kivétel az egyik ismerösöm, s a hozzá hasonlók, akik elég viharosan éltek a kedvesével, s amióta a férfi Hollandiában dolgozik, azóta megoldódott náluk a probléma. Mivel ritkán találkoznak, ezáltan nincs is alkalmuk a konfliktusra./
De, mi van azokkal akik oly messze tudtak munkátvállani, hogy csak 1-2 vagy akár 3 havonta tudnak hazautazni ? Ez a család minden tagját nagyon megviseli.
Hiszen, amikor az apa nem látja felnöni a gyermekeit, az igen kegyetlen helyzet. Ott élni egy idegen országba, ahol nem ismer senkit és semmit sem. S vendégnek lenni a saját családjánál???? Nagyon nehéz helyzet!!!!
Egyik munkavállaló váratlanul kapott szabadságot németországi munkahelyén, s amikor hazaért, sajnos többen voltak a lakásban, mint kellett volna / a párja félrelépett/. Persze, anyuka próbált bocsánatot kérni, s megigérni, hogy többé nem lesz ilyen.......Elváltak.
Másik ismerösöm, aki Hollandiában dolgozott, elmesélte, hogy 12 év után véglegelt, s hazament a családjához. Vállalkozó lett és nagyon boldog volt, hogy most már nem kell külföldön dolgoznia. Az öröme igen rövidre sikerült, ugyanis kb 3,5-4 hónap után egyik balhé érte a másikat. Mindig nagyon jó kapcsolatuk volt a feleségével, s mégis valami nem müködött közöttük. Szakemberhez fordultak, s az eredmény igen meglepö volt!! A 12 év alatt, egészen másként éltek. A feleség gondozta a gyerekeket, mindig magára volt utalva. A férjnek szabadidejében, hétvégéken nem kellett senkihez sem alkalmazkodnia. Nem kellett senkiröl sem gondoskodnia. Vagyis, azt tett amit akart és akkor amikor akarta. S mikor hazaköltözött, meg kellett volna tanulniuk újra együttélni, kompromisszumokat kötni! Ami, nekik nem sikerült! Igy újra külföldön van, most már közelebb ugyan.......Minden hétvégén hazajár a családjához, s nagyon boldogok. Szinte nézetéltérésük sincsen.
Többek mesélik, hogy hétköznapokon nagyon hiányzik a párjuk, hétvégente, amikor hazamennek, boldog kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek! Probléma csak akkor van, amikor 2 hét szabadságra mennek haza.
Valósággal azt érzik, hogy tini ill. felnöttkorú gyermekeiknek és párjuknak is a terhére vannak.
A beszélgetések alkalmával az derül ki, hogy kialakult egy rendszer az életükbe, egy olyan amibe apa nincs benne. Nincs, mert nincs otthon nap, mint nap. Persze, mindenki próbál alkalmazkodni a maga módján......Ami az esetek nagy százalékában itt a próbálkozás szintjén véget is ér. A családnak olyan érzései vannak, mintha egy ismerös költözne oda hozzájuk, akire mindenben tekintettel kell lenni.
Szomorú!!!!!
Magyarországon élö anyukák is tapasztaltak már furcsa dolgokat!
A férjet nem kedveli Fortuna. Mindig gondjai vannak a munkáltatóval, rendszeresen pereskednie kell, mert járandóságait nem kapja meg.
Az egyik adóvisszatéritési határozat kapcsán, fény derült az igazságra. Apuka, fizetésének tetemes részét elhallgatta anyuka elöl. Mint kiderült, annyira nem tudta feldolgozni, hogy heteken keresztül nem látja a családját, imádott gyerköceit, hogy az alkoholba folytotta bánatát! Egyik kúra a másikat érte, így sikerült kilábalnia a férjnek az alkoholizmusból. Azóta új helyre költöztek, igy minden nap együtt tud lenni a család. Jelenleg is boldogan élnek.
A gyerekek elgondolkodtatóan tudnak reagálni a nekik nem tetszö élethelyzetekre. Amig kicsik, igyekeznek az óvodában, iskolában magukból a maximumot kihozni, ezzel is örömet okozva apának. Mikorra nagyobbak, már ök is belefáradnak az "apátlanságba", már nem képesek örömszerzésböl produkálni az iskolában. Igen sokat rontanak tanulmányi eredményükön, s nem is foglalkoztatja öket az ismeretek megszerzése. Olyan gondolatokat fogalmaznak meg, mint :- " Minek tanulni? Apa is érettségizett és mégis most meg a segédmunkáért kapja a fizetését."
Fiatal, felnött leány azt mondta a szüleinek: " Azért nem jár szórakozni, mert nem akar szerelmes lenni." A miértre a következöt mondta: " Minek legyek szerelmes? Hogy utána meg fájjon, amikor az egész életemet a szerelmemtöl távol kell leélnem!"
Egy esküvön, a menyasszony elmondta az édesapjának, hogy annak ellenére, hogy mindent megkapott egész életében, mégis úgy érzi, hogy nem volt gyermekkora. Soha nem volt ott az apukája, amikor neki szüksége lett volna rá. Sem az örömét sem a bánatát nem tudta vele soha megosztani. / Kamionozott apuka, s egy évben kb. 4-5 alkalommal találkoztak néhány napra./
Az apuka már a 80-as években külföldön dolgozott. Amikor született a gyermeke majdnem 6 hetesen látta elöször.
Nem tudom, mi lehetett volna a fenti szereplökkel, ha nincs az életükben a külföldi munkavállalás........
Ök, annak tulajdonitják a gondjaikat, a lelki nehézségeiket, gyakran lelki és egyéb jellegü betegségeiket.
Persze, aki nem élt ilyen élethelyzetben, azt most biztosan azt gondolja, hogy gyakran elöfordul nehézség olyan családokban is, ahol egyik fél sem dolgozik külföldön.............
Egy biztos:
Igen nagy árat kell fizetni a családoknak ebben az esetben , ha arra döntenek, hogy anyuka marad a gyerekekkel, apuka pedig külföldön teremti elö a család megélhetéséhez szükséges javakat.
Persze, azoknak sem könnyebb a helyzetük, akik együtt vannak otthon, Magyarországon / talán még munkájuk sincs/, de a számláikat sem tudják fizetni .
Ti mit gondoltok erröl?
Örülnénk, ha tapasztalatotokat, véleményeteket megosztanátok velünk.
