Ebben a fejezetben nap, mint nap egy családot fogok bemutatni. Naponta más más országba kalauzolom el a kedves olvasót, hogy kézzelfogható élményeket kapjon egy-egy Uniós országból, az ottani életröl, a pozitív és negatív élményekröl.
Molnár Mária családjával ( férj és 2 tini gyermek) 10 éve költözött Németországba.
Csodálatos környéken élnek, a sors nem volt fukar a környezeti adottságok tekintetében sem.
Oly sokak által vágyott helyen a Bodensee / Bodeni-tó/ partján lévö gyönyörüszép, túristák által kedvelt városban telepedtek le.
A férj kapott egy edzöi állást, s ennek kapcsán belevágott a "nagykalandba" az egész család.
Mária elmondta, hogy a "honvágy" sosem gyötörte öket, mert igen gyakran hazautaztak és utaznak ma is. Ugyanis, sok minden hiányzik nekik, igy azt a gyakori hazautazással tudják ellensúlyozni. Pl. 10 év után sem mindig élvezi a németek humorát ill. egy német társaságban képtelen megteremteni azt a hangulatot, amelyet a németek kedvelnek. Nem tud velük mulatni, nem szereti a zenéjüket.
Valamint hiányzik neki a "közös múlt" is. Itt ugyanis, nem tudnak a barátaikkal olyan beszélgetést folytatni, hogy " emlékszel amikor a föiskolán......."
Arra a kérdésemre, hogy mit javasolna a most Németországba készülö munkavállalóknak és családjaiknak, elmondta, hogy pusztán csak a pénzért nem szabad elindulni.Hoszú távon képtelenség egy olyan munkát végezni, amivel nem elégedettek. Csak akkor menjenek, ha a kinálkozó beosztás megfelel az elvárásaiknak.
Meglepö volt a válasz arra a kérdésemre, hogy mikor sikerült beilleszkedniük.
Mária azt nyilatkozta, hogy igazából sosem. Elfogadja a kinti dolgokat, kimazsolázza belöle azokat, amiket magáévá tud tenni. De ez is évekbe mérhetö.
A kultúrában is csak külömbségek vannak a magyar kultúrához képest.
A németek mérhetetlenül fegyelmezettek. Egy nagyon beszabályozott rendszerben élnek, amit maximálisan elfogadnak, s eszükbe nem jut, az adott szabályokat megszegni.
A pénzkezelési szokásaik is igen eltéröek a mi magyar szokásainkhoz képest. Nagyon körültekintöen vásárolnak, s mindenüket ami van, nagyon megbecsülik.
A munkával, a munkamorállal kapcsolatban elmondta Mária, hogy a fegyelmezettség ott is nagyon megfigyelhetö, tapasztalható. Az adott munkaidö minden egyes percét aktívan kell tölteni, egy centet nem fizetnek azért, ha valaki nem dolgozik maximálisan. Vagyis a 8 óra, az 8 óra munka, ugyanis minden munkahelyen szabályozott idöközönként van szünet, ami nem tartozik bele a munkaidöbe. A kifizetett bérért nagyon sokat várnak el, amelyet a munkások alázattal el is fogadnak. Mindenki tudja, hogy a ranglétrán hol van a helye, mi a dolga, s azt elfogadja minden szabályával is kötelezettségével.
/ Mária vállakozóként dolgozott s dolgozik jelenleg is. Persze, vállakozónak sem könnyebb lenni......./
Az oktatást "kétélünek" nevezi riportalanyom.
Sokszor azt volt az érzése, hogy gyermekeinek igen kevés tényanyagot tanítanak. Ezáltal gyermekbarátabb az oktatás, mivel a gyermekeknek mindenre van idejük.
Gyakorlatias az oktatás, minden olyan dolgora megtanitják, amelyet a céljai eléréséhez vezetö úton hasznositani tud. Igen jól szervezett az oktatásirendszer.
Volt idö, amikor az érettségit alacsonyszintünek tartotta, de mára már nem biztos benne, hogy a magyar jobb.
Elmondta, hogy nagyon nehéz volt elfogadnia, hogy a legközelebbi ismerössel is idöpontot kell egyeztetnie mielött meglátogathatná. Ez pedig a németeknél természetes. / Azt gondolom, hogy ebböl is nagyon jól látszik az egymásiránti tisztelet. S a barátom szabadidejének, privátszférájának tisztelete./
S ami mai napig érthetetlen a Mária számára, hogy milyen ügyesen kezelik a pénzt a németek. A 10 év is kevés volt annak megfejtésében, hogy egy azonosan megpakolt bevásárlokocsi termék összértéke sokkal alacsonyabb egy német esetében. Èrdekes!
A kezdeti nehézségekre ma is emlékszik. A nyelvi nehézségekkel is birkózniuk kellett.
2 tini gyermekük iskolaválasztása is okozott álmatlan éjszakákat. Aggasztotta öket, hogy képesek lesznek e a gyermekek megfelelni az ottani elvárásoknak.Sikerült! Nagyobbik gyermekük a diploma küszöbén áll, a kisebbik most készül egyetemre.
Igen érdekes a Mária véleménye a németek vendégszeretetét illetöen.
Ö úgy látja, azt tapasztalta, hogy igen kedvesek, segitökészek, de még sem a vendégszeretet a fö erényük..
Ùgy fogalmazott, hogy addig amig nem akarsz több lenni, mint ök, addig szeretnek.
Kérdésemre, hogy amennyiben most választana külföldi országot magának, a jelenlegi tapasztalatával is Németországot választaná e, elmondta, hogy Ök ( Ö és 2 gyermeke) anno nem választottak, hanem a férjét, a gyermekei apját követték.
Nem tud konkrét választ adni a kérdésemre, mert mind negativ, mind pozitiv oldala is van a németeknek, a velük való egyországban való élésnek.
Mélyebbre ástunk a témába s elmondta, ha mindeképpen kell válaszoljon a kérdésemre, akkor válasza a NEM. Azzal indokolta válaszát, hogy az Ö karektere nagyon messze áll a helyi németek karakteréhez.( Svábok által lakott vidéken élnek Máriáék.)
S ennek ellenére még sincs szándékában visszamenni Magyarországra. Neki a többlaki élet a szimpatikus.
Gyermekei Németországban fognak maradni, igy a gyermekei mellett akar lenni./ A közelmúltban azt mondták neki gyermekei, hogy életük legjobb döntése volt, hogy Németországba költöztek./
Valamint nem kivánja kitenni magát a magyar egészségügy gyötrelmeinek.
A technika fejlödésének köszönhetöen szinte napi kontaktba tud lenni azokkal, akik számára fontosak, igy marad Németországban.
Remélem, e család bemutatásával, kaptatok " egy szeletet" Németországból, az ottani életröl.
Máriáéknak további sikereket kivánunk.
Ha véleményetek, kérdésetek van, osszátok meg velünk is.
Minden jót!
Ildikó Nagypál
