Ma már igazából mindegy, hogy a világ melyik részén vagyunk. Abban az esetben legalábbis biztosan mindegy, ha valaki önállóan akar dolgozni.
Természetesen az állitás nem igaz azon esetekben, amikor valaki fixbérért akar dolgozni....( Még akkor is, ha az kevesebb...) Akkor természetesen nagyobb esélye van munkát találni egy olyan országban, ahol van munkalehetöség, a minimálbér nem aprópénz, s ahol nem zárulnak be elötte az ajtók amikor kiderül, hogy 1,2,3...gyermeke van.
Mert ugye mindannyian ismerjük ezt a helyzetet, amikor a munkáltató azzal indít, hogy hány gyermeke van a jelentkezönek???? S amikor kiderül..........akkor kinos mellébeszélések közepette finoman lepattintják a kedves anyukákat.
Nagy külömbség ez egy nyugati munkavállaláshoz képest! Ugyanis, nem szokás a családi állapotról nyaggatni a jelentkezöt, senkit nem érdekel, hogy hány gyermeke van, s egyedül vagy párral közösen nevelik e? Mindenki egyenlö esélyekkel indul, mindaddig amig elvégzi a feladatát.Söt! Családcentrikusságukból adódóan lehetöséget adnak arra, hogy a szülö részt tudjon venni óvódai, iskolai rendezvényeken.
Persze, külföldön sem biztos, hogy fixállást tudnak vállalni a nök! Hogy miért is????
Mert, ha valaki külföldön van, akkor nincs ott a segitö nagyszülö.....kisebb településeken a tömegközlekedés szinte nulla.......s bölcsöde sincsen.......az óviba is igen korán be kell iratkozni, ahhoz hogy legyen helye a gyerköcünknek........talán a nyelvet sem tudjuk, s akkor hiába van x diploma meg képzés a zsebünkben.....
Vagyis, sok esetben külföldön is csak az egyik szülö ( általában az apa) tud elhelyezkedni. Amig kicsik a gyerköcök, addig ez a gyakoribb. Bár, ha kitartóak és még szerencsések is vagyunk.....lehet váltott müszakban dolgozni......
De mi van ilyenkor a nökkel az anyukákkal??????
Valameddig jól elvannak otthon, nevelgetik az aprónépet, takaritanak, föznek, mosnak....... Na, de éveken keresztül????? S mi lesz amikor felnönek a gyermekek?
Több helyen felmerült már ez a kérdés, s mondhatni robbanásszerü vita szokott kikerekedni a téma boncolgatása során.
Hiszen vannak nök, akik szeretnék teljesértéküen élni az életüket, hozzátenni a családi kasszához a sajátrészüket, megvalósitani magukat, sikereket elérni.....
S vannak nök, akik szépen csendben elfogadják ezt a helyzetet ( apuka dolgozik, anyuka gyereket nevel, ), s beosztják ami van.
Persze ( a rossz nyelvek szerint ) olyanok is akadnak, akiknek az otthonlét egy igen kényelmes megoldás, eléldegének "apuka hátán"! ( Tisztelet a kivételnek!)
De mi lesz velük, ha pl. apukát éri valami? Mi lesz velük, ha felnönek a gyermekek s kirepülnek a családifészekböl? Mi lesz akkor, ha mondjuk 15-20-25 év házasság után elválnak? Miböl fog élni, huszonezer szociálissegélyböl?
( Azt is meg kell említenem, hogy egyes nyugati országokban, max. 5 évet várnak a hatóságok arra, hogy anyuka munkábaálljon. Az 5. év végéhez közeledve, felkeresik anyukát, s közlik vele, hogy pl. van még 2 hónapja, hogy munkátvállaljon, vagy el kell hagyja az országot.)
„A jövedelemre szert tevőknek nem szokása a kifogások keresése, a kifogásokat keresők viszont, nem szoktak jövedelemre szert tenni.” (Dale Calvert)
Annak, hogy teretengedjünk álmainknak, tehetségünknek, nincsenek korhatárai. Mindegy hány éves valaki! Sohasem késö! Csak hinnie kell magában, s el kell határoznia magát!
Ismét azt érezheti a kedves olvasó, hogy mókuskerékbe került. De ez nem igaz!
Egy javaslat! Végy elö egy papirt s ird le az álmaidat, hogy mit szeretnél elérni az életben? S ezt ne összegszerüen fogalmazd meg, hanem pontosan! Pl 3 éven belül fel akarod újitani a házat, 2 év múlva Amerikában akarsz nyaralni.
Ezután pedig ird le azokat a tevékenységeket, amiket szeretsz, amiben jó vagy, s amit talán sosem végezhettél, mert azt gondoltad, hogy nem élnél meg belöle, vagy lebeszéltek róla ismeröseid.
Ugyanis ebben a sorozatban minden anya, nö igy kezdte az "önmaga foglalkoztatását."
S mielött elveszitenéd a lelkesedésed, elárulom, hogy egykeresetü családokról fogok írni, tehát csak párezer forinttal tudtak indulni. ( Olyan nö is van a repertoárban aki nulla összeggel épitett fel, egy igen jövedelmezö vállalkozást.)
De kinötték magukat, felépitkeztek a semmiböl, kimondhatatlanul boldogok, s ha bármikor úgy hozná az élet, hogy egyedül maradnának, akkor is anyagi problémáktól mentesen tudnák nevelni gyermekeit.
Ha, Te is szeretnéd megismerni a fent említett hölgyeket, akik esetenként elkeseredésükben vágtak bele egy önálló tevékenységbe, akkor gyere el legközelebb is az oldalra.
Ird meg nekünk a véleményed!
